Ma bementem a koordinátoromhoz, aki megígérte, hogy kölcsönadja a biciklijét arra az időre, amíg itt vagyok. Amikor bent voltam nála, megkérdezte, hogy akarom-e hallgatni az óráját (van más választásom?), mert ha igen, akkor kössünk egy megállapodást: én bejárok órákra, és segíteni fogok neki példákat mondani magyarból, mivel az egy agglutináló, nem indoeurópai nyelv, és az csak jó, ha a diákok ilyen példákat is látnak/hallanak. Meg hogy ők még úgyis csak első évesek, én meg már biztos tanultam is ezt... Hát órán bent ültem, az biztos, de egy valamire nem vágytam itt: hogy órán szerepelnem kelljen. Amúgy a bicikliért elmentem, holnap viszem is szervizbe, mert a hátsó fék nem működik. Remélhetőleg a spanyolok nem vetnek rá szemet, mert a 3 eurós lakatomat foggal is elrágnák, ha akarnák.
:D Hát mondd meg nekik, hogy az a tiéd! Ha már ismered őket, csak megkímélik...
ReplyDeleteSzerintem már mindegyiknek van, úgyhogy nem félek nagyon. :)
ReplyDelete