cinquantadue

Bónusz videó

cinquantuno

Hétvégén eljött két volt osztálytársam meglátogatni. Ezért vártam is már nagyon, hogy péntek este legyen. Mindketten szintén itt vannak Olaszországban; egyikük Torino-ban, a másik pedig Ancona-ban. Úgy volt, hogy nagyjából együtt érkeznek meg, de aztán ezt mégsem sikerült megvalósítani, úgyhogy először Anett elé mentem ki a vasútállomásra. Éppen kész lettem a krumplifőzelékkel és a palacsintatésztával, de ha nem lett volna biciklim, akkor bizony Anett várhatott volna rám. Mire befejeztük a vacsorát, és kisütöttük a palacsintákat már indulhattunk is vissza az állomásra  Zsófi elé, akinek sikerült egy korábbi vonatot elcsípnie, így a tervezett fél egy helyett már tizenegyre itt is volt. 

Amíg Zsófi megvacsorázott mi megtöltöttük a palacsintákat nutellával. Ezután pedig szép lassan megittuk az akciósan vett Lambrusco-t, közben beszélgettünk, videókat néztünk stb. Sikerült is négyig fönnmaradni, úgyhogy másnap elég későn keltünk.

Ittlétem óta először lementem „reggel” (fél 12-kor) egy közeli pékségbe, hogy vegyek valamit reggelire. Furcsa volt látni, hogy az utca tele van felöltözött emberekkel, mert én melegítőben és valamelyik szennyes pólómban mentem le reggeliért. Igazán jó reggelink volt: cornetto, banán, tea, és közben még a Barátok Köztöt is meg tudtuk nézni. 

Korábban arra gondoltam, hogy elmehetnénk Veronába szombaton, de mivel az idő is rossz volt, valamint későn keltünk, ez a terv ugrott, helyette Ferrara-ban sétálgattunk. Megnéztük a castello-t, a duomo-t, a pornómozit és a karácsonyi vásárt a központban. Mert itt már megnyitott a vásár (bár ahogy tudom, a Vörösmarty téren is beindult a nagyüzem), ami kevésbé szép, mint otthon, de ennek kell örülni. Mielőtt hazamentünk még beugrottunk Baroni Maria-hoz, akinek a boltja a többieknek is nagyon tetszett. 

  

Lehetett az oktatással kapcsolatos üzenetet hagyni

 Én csak ennyit tudtam mondani:

Ez is egy fertőzött ország

Este megnéztünk egy filmet, majd rántottát vacsoráztunk. Amikor Dario meglátta, hogy mit készítünk, megkérdezte, hogy ez valami tipikus magyar kaja-e. Mondtuk, hogy nem. Ennek ellenére teljesen el volt ájulva, hogy mennyire jó ez a rántotta, de ő ilyet nem tud csinálni. Később Luca is megcsodálta, majd meg is kérdezte, hogy mi van benne, hogy készül. Mi csak ültünk és csendben néztünk magunk elé. Szombat estére is volt mindenféle jó: vino da tavola, kóla, ukrán vodka az orosz boltból (bár lehet, hogy ukrán az is, csak én nem ismerem föl…) és jóféle lidlös narancslé és chips. Ezzel alapoztunk az esti pornómozira készülődve. Még a lakótársakkal is koccintottunk mielőtt ők elmentek volna a barátaikkal szórakozni. Fél tizenkettőre akartunk odaérni a mozihoz, mert azt hittük, akkor lesz az utolsó előadás. Sajnos elnéztük a dolgot: fél tizenkettőig volt nyitva a mozi. Úgyhogy ez a project még hátra van mindig. Így film helyett elmentünk egy kocsma-szerűségbe, ahol meghívattam magam egy sörre. Egy pohár sör 2,5 euró volt, úgyhogy itt sem leszek törzsvendég. Az este többi részében nem történtek említésre méltó dolgok ;) 

Vasárnap sikerült még később fölkelni, és jobbára nem is csináltunk semmit a teázáson és filmnézésen kívül. Egészen fél négyig, amikor is elkezdtük készíteni az ebédünket. Ez csak azért volt rossz ötlet, mert a lányok vonata fél ötkor indult. Azért lóhalálában sikerült ennünk egy kis tojásos nokedlit. Aztán futhattunk is az állomásra. Természetesen mikor máskor lenne lezárva az egyenes út, mint amikor az ember késésben van. Focimeccs volt a stadionban, és meg kellett kerülnünk a tömböt. De az olasz vasút velünk volt: a vonat tíz percet késett…

cinquanta

Dario az imént mutatta meg micsoda tornyot épített mosatlan edényekből a mosogatóban. Szerinte vicces. És természetesen ott is hagyta. Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de nem nagyon ment. Reggel a gázszámla is megérkezett, amit egyikőnk se ért, úgyhogy szuperül indult a nap! Azt hiszem már csak egy kis verselemzés hiányzik...

quarantanove

Az az igazság, hogy egyre kevésbé van miről írnom, ezért nem volt bejegyzés egy ideje. Vagyis ha írnék is, csak hasonló dolgokról tudnék, mint eddig. Járok órákra, de az egyik (Linguistica Generale) egyre jobban elkeserít: a tanár annyira rossz és összeszedetlen, hogy az valami elképesztő. Jó élmény lehet ez az elsőéveseknek! Mondjuk ez meg is látszik az óra látogatottságán: az elmúlt két előadáson jó ha 30 hallgató volt... Sebaj! Erre van a könyv; majd onnan lehet tanulni. Az idő szintén nem túl változatos. Jobbára felhős az ég, és talán pont ezért még nincs túl hideg, így a fűtés se ment eddig egy percig se. Az internettel ismét problémák vannak itthon. Remélhetőleg ennek megoldása nem fog egy hónapig tartani, mert annak senki sem örülne a lakásban. Igen, sajnos hozzá vagyunk szokva, hogy minden percben rendelkezésünkre áll, és ha mégse, az nagyon frusztráló tud lenni. De van jó hír is: hétvégén valószínűleg eljön meglátogatni két volt osztálytársam, akik szintén itt vannak kint Olaszországban. Üdv mindenkinek, és köszönöm a leveleket!

quarantotto

Rég nem írtam. Az idő ma szörnyű volt: pont abban a fél órában zuhogott az eső, amikor kimozdultam a lakásból. Ezen kívül ismét hideg volt. Nem tudom ezt hogy csinálja, hogy egyik nap fázom, másik nap nem. A könyveimet is elkezdtem olvasni szépen lassan. Mondjuk csak ma realizálódott bennem, hogy az egyik több, mint 600 oldal. Viszont tegnap újra főztem - azt hiszem ez lesz a hét fénypontja. Ezúttal töltött tojást csináltam, mert a nagymamám küldött receptet (köszönöm!), és mert szeretem. Ha nem haragszotok, akkor képeket is közzétennék a készítés folyamatáról:

Hozzávalók. Igazából mindenfélét raktam bele, ami nekem tetszett.

Tojások főnek, a hagyma és a szalonna pirul

Tojásokat lehűtöttem, megpucoltam és kettévágtam

És itt jön a csoda: van a városban egy (?) orosz bolt, és ott lehet kapni smetana-t, ami szerintem teljesen ugyanaz mint a tejföl! Szóval ezúttal nem kellett joghurttal helyettesítenem (amiből egyébként alig lehet kapni zsírosabb fajtát; mindenhol a hülye zsírtalanított cuccok vannak, ahogy tejből is). Ezen kívül mindenféle cirillbetűs jóságot is lehet kapni ebben a boltban, de én azokat nem ismerem. Viszont savanyú káposztát egyszer biztos veszek.

Töltelék: hagyma, tojássárgája, parmezán, só, bors, bazsalikom, tejföl, áztatott kenyér

Végül megtöltöttem a tojásokat, beraktam őket egy fazékba, ráöntöttem a maradék tejfölt és a tölteléket, majd beraktam a sütőbe. Közben csináltam rizst. Vagyis azt már korábban.

et voilà

Ma belenéztem a mélyhűtőbe, mert úgy rémlett, hogy hagytam még ott egy kis spenótot. Na most az nem volt, viszont az egész tele volt kenyérrel. KENYÉRREL! Ez az, amit soha nem fogok megérteni; se itt, se otthon: mi a fene értelme van ennek?? Itt nem lehet jóféle puglia-i kenyeret kapni??

quarantasette

quarantasei

Tegnap este megérkeztek Dario szülei Puglia-ból. A fiukat látogatják meg, és hétvégén itt lesznek lakásban. Elég vicces volt, hogy körülbelül annyi kajával jöttek, mintha két hétre mennének kempingezni; természetesen mind a fiúknak hozták, így Dario szekrénye ismét egy kisebb élelmiszerraktárhoz hasonlatos. Anyukája pedig abszolút megtestesíti a klisés, de teljesen igaz olasz mamma-t. Főz, mos takarít, kissé nagy hangú, a család igazi feje. Reggel (11-kor) fölkeltem, és kimentem a konyhába, hogy megcsináljam szokásos tejeskávémat. Éppen ő is ott volt: kikapta a kezemből a tejet, beleöntötte egy kis edénybe és fölrakta a tűzre. Majd amikor kávét akartam főzni, akkor mondta, hogy hagyjam, igyam az övékből. Ittam. Annak már kevésbé örültem, hogy nem hagyta, hogy elmosogassak magam után, de két napig kibírom. Délelőtt elmentek vásárolni is, és Dario kapott új ruhát, cipőt és minden egyéb jót. 

Engem mikor jön valaki meglátogatni?

photo by erasmus friend

quarantacinque

Még mindig nagyon jó idő van! Mármint abban az értelemben, hogy napközben 15 fok körül van általában, és még nem kellett bekapcsolni a fűtést. Remélem ez még kitart egy darabig! Sajnos a ruhák már nem száradnak rendesen a lakásban, úgyhogy hálát kell adnom ha szeles, esetleg napos idő van, mert különben kicsit poshadt szaguk lesz már a frissen mosott cuccoknak.  Egyébként azt muszáj elmesélnem, hogy tegnap a Lidl-ből kifele jövet láttam egy hirdetést egy oszlopon: utakat szerveznek fogászati kezelésre vágyóknak Magyarországra. Olcsók vagyunk, na.

quarantaquattro

No, már elég régen nem volt új bejegyzés; egyesek azt hitték eltűntem. Elnézést kérek a késlekedésért, aminek igazából egyetlen oka volt: nem voltam „itthon” és gépközelben. A múlt hét végét és a hétvégét, valamint e hét első két napját Lyonban töltöttem. Adódik a kérdés, hogy ha itt vagyok Olaszországban, akkor miért megyek el Franciaországba, és miért pont Lyonba? Mert most vannak ismerősök ott, így tudtam hol aludni, mert viszonylag olcsón megúsztam az utazást, és mert még sosem voltam Franciaországban. Odafele busszal mentem, amit azóta utálok, hogy Firenze-be utaztunk a csoporttársaimmal, és amikor rá kellett jönnöm hogy én képtelen vagyok buszon aludni. A busz Bologna-ból indult, így előbb még oda el kellett vonatozni. Az indulásnál csak annyi probléma volt, hogy a menetrendben írt időpontban nem volt egy busz sem abban a buszállásban, ahonnan az én buszomnak indulnia kellett volna. De még 20 perccel később sem (a kijelzőn már más buszt írtak az adott kocsiállásra), így már elég ideges voltam; azt hittem elnéztem valamit, és lemaradtam a buszról. Amikor beállt egy busz, akkor megkérdeztem az egyik sofőrt, hogy ezzel jutok-e el Lyonba. Azt mondta, hogy nem, maradjak itt. Itt indultam el a pénztár felé, hogy megkérdezzem mi is a helyzet, de aztán szerencsére visszafordultam, és megkérdeztem a másik sofőrt, aki meg közölte, hogy rögtön föl is szállhatok, mert ez a busz közvetlenül oda megy. Most erre mit lehet mondani? Egyébként az út szintén nem volt túl kellemes, mivel tele volt a busz, úgyhogy sok helyem ezúttal sem volt. De láttam havat az Alpokban. Annak ellenére, hogy fél órával később indult a busz, majd’ egy órával hamarabb érkeztünk meg a Lyon-Perrache-ra. A szállás nem messze a pályaudvartól volt, a Rhône túlpartján. A busz út után muszáj volt pihenni egy kicsit, így nem mentünk rögtön szétnézni a városba. 

A ház, ahol laktam, közel volt a folyóhoz, úgyhogy amikor a belváros felé sétáltunk rögtön arra mentünk. Amint leértünk a rakpartra (Quai Claude Bernard) eszembe jutott, hogy én erről a helyről már olvastam az interneten: az egész rész autómentes, futó- és kerékpárút vezet rajta, játszótér van a gyerekeknek, padok és kis parkosított sávok húzódnak végig a folyó mentén, miközben a nagy folyami utasszállító hajók, ahogy Pesten is, ott horgonyoznak. Egy ilyen rakpart azt hiszem Budapesten sem ártana! Arról nem is beszélve, hogy a víz milyen tiszta! 

Ugye ilyet ritkán látni a Dunán! Főleg a víz alatt, mert ugye odáig le sem lehet látni.

à la recherche de le sirène avec des étoiles de ninja

Pedig Lyon igazi nagyváros: magában a városban közel 500.000-n laknak, van négy (ebből három gumikerekeken futó) metró- és négy villamosvonal. Mégis, amennyire én láttam tisztaság van, szép rendezett minden. Még Olaszországhoz képest is észrevenni a különbséget. Az külön tetszett, hogy minden villamosmegállóban lehetett jegyet venni, és nem ám olyan ócska fémdobozokból, mint Pesten, hanem normális, érintőképernyős terminálokból, ahol kártyával is lehet fizetni. Ennek ellenére jobbára gyalogszerrel közlekedtünk, mert azért a belváros nem olyan nagy.  

 

Sajnos szombaton és vasárnap szinte egész nap esett, illetve nem volt túl barátságos az idő, így ezeken a napokon sokat nem láttunk, inkább a lakásban voltunk, vagy átmentünk az ott erasmusoskodók francia ismerőseihez. Azt amúgy mondanom sem kell szerintem, hogy Lyon valószínűleg még egy picit drágább is, mint Ferrara, de szerencsére ott is van Lidl (az új jó  barát) olcsó sörrel, étellel és Pépito-val (minden reggelire)! És ha már ételnél tartunk: egyik nap ettem bagel-t Philadelphia krémsajttal, fűszeres csirkehússal, paradicsommal és salátával megtömve, plusz mellé kólát és nachos-t cheddar-ral. De ennyi elég az étkezésről!

photo by Will Palmer

Szóval a város nekem nagyon tetszett! Ugye két folyó is keresztülszeli, a Rhône és a Saône, közöttük, a Presqu'île-en  van a város központja az operával, a városházával stb. A nagyvárosias részek tele vannak olyan épületekkel, amiket én eddig csak filmeken láttam: többemeletes házak a jellegzetes kovácsolt vas erkélyekkel, közöttük széles, egyenes utak, sokszor fasorral szegélyezve. Vieux Lyon viszont teljesen középkori hangulatot áraszt magából: szűk, girbe-gurba utcák, színes épületek, az utcák mentén kávézók és kis éttermek. Ami viszont nekem az egyik legjobban tetszett, az egy nagy városi park, a Parc de la Tête d'Or. Ez egy hatalmas park tóval, ingyenes állatkerttel, üvegházakkal (a Pálmaházra gondoljatok az Állatkertben!), rengeteg zölddel, és természetesen rengeteg emberrel jó időben. Hétfőn pont jó idő volt: őszi napsütés, pont kellemesen hűvös levegő. Azt mondanom sem kell, hogy a park körbe van kerítve, estére bezárják, és természetesen gyönyörűen gondozva van minden. Egy élmény végigsétálni benne! Sajnos képem nincsen, de a képek miatt érdemes megnézni ezt a linket: Parc de la Tête d'Or!

Kedden reggel viszonylag korán kellett kelni, hogy időben kiérjek a repülőtérre, mert az 25 kilométerre van a várostól, de szerencsére jár oda egy expresszvillamos. 25 perc alatt ki is értem, de innentől már semmi izgalmas nem történt. Körülbelül egy óra alatt Velencébe ért a gép. Onnan még busszal és vonattal kellett visszakeverednem Ferrara-ba, de 5 óra körülre ez is sikerült. Örülök, hogy elmentem; szép hétvége volt!

merci beaucoup!