Sunday, January 23, 2011

sessantatré

Bár gondolom már senki sem olvassa a blogot, vagy ha mégis, az is csak véletlen látogató lehet, de azért a hazaút leírásával még tartozom. Főleg, hogy nem ment olyan egyszerűen, mint gondoltam/reméltem. Mivel a treviso-i járat mindig kora reggel indul, és a múltkor is jól megszívtam a dolgot a késő vonat miatt, így ezúttal a Forli-ból induló járatra vettem jegyet. Nem kell korán kelni és még a vonatok között is lehet válogatni. Délelőtt visszavittem a biciklit, amit kölcsönbe kaptam a kint tartózkodásomra, délután elköszöntem a lakótársaktól és elindultam a vasútállomásra. Átszállással két óra alatt ott is voltam Forli-ban, ahol még körülbelül egy órát gyalogoltam a repülőtérre (mert busz az két óránként ment, a taxi meg nem volt elég drága; 12 eurót én nem költök erre). Időben ott voltam, se hó, se sztrájk, semmi. Amikor már lassan kellett volna minket a biztonsági ellenőrzésen átengedni, akkor egyre gyakrabban néztem a kiírást, hogy késik-e a gép vagy valami, de semmit nem írtak. Aztán egyszer csak megjelent, hogy "canceled". Komolyan el sem akartam hinni, hogy mindkét alkalommal, amikor haza akarok menni, akkor valami baj van a járatommal. Mivel ez alkalommal nem siettem igazán sehova haza, ezért annyira nem estem kétségbe. Gyorsan tájékoztattak minket, hogy estére elszállásolnak minket egy négycsillagos szállodában és másnap reggel busszal átvisznek minket Pisa-ba, az ország másik felébe, ahonnan délután indul Budapestre a gép. Úgyhogy este ingyen kajáltunk étteremben, aztán tök jó kis szobákban aludhattunk, finom reggelit is kaptunk, aztán pedig röpke három óra alatt Pisa-ba vittek minket. Még szerencse, hogy összeismerkedtem egy Anyukám korabeli nővel, akivel tudtam beszélgetni és nem kellett egyedül utazni. Még képeket is csinált rólam! Úgyhogy kedd este helyett csütörtök délutánra otthon is voltam. És csak 29 eurót fizettem.

 ingyen vacsora - tagliatelle di nonna Pina

 tanulás a reptéren - nagyon izgalmas a könyv

check-in

Thursday, January 13, 2011

sessantadue

Kedden délután megvolt az első itteni vizsgám. Előtte reggel fél hatig tanultam, nyolckor fölkeltem, reggeliztem, megfürödtem és bemenetem az egyetemre a kilencre meghirdetett vizsgára. Negyed tíz körül meg is jött tanár és mondta, hogy hát sajnos túl sokan vagyunk, beszéljük meg egymás között, és a csoport fele jöjjön vissza háromra. Sokáig nem kellett mondani; azt hittem majd otthon fogok még tanulni. Hát sok új dolog nem ragadt rám, így kb. ugyanannyi nemtudással mentem vissza délután. Előttem csak hárman voltak és jó szokásomhoz híven sikerült utolsóként vizsgázni. Azt hiszem a nyökögés a legjobb szó, amit használhatok a felelésemre. Nem azért, mert nem tudtam mit mondani (történetesen lehetett választani korszakot az olasz nyelv történetéből), hanem mert a verbális képességeim ilyen helyzetekben a nullával egyenlőek. Azért megdicsért, hogy milyen jól beszélek olaszul és anélkül, hogy a kurzus másik részéből felelnem kellett volna, adott egy 28-ast (30-ból). Gondolom sietett haza. Másnapra teljesen leeresztettem, és nem igazán tanultam az írásbeli vizsgára. Ennek még várok az eredményére. De itt nem is ez a lényeg, hanem a tanár! Az a nő hihetetlen. Olyan kár, hogy nincs róla videóm! A terembe való beengedésnél (ami 30 percig tartott) a külföldi hallgatók nevét nem olvasta föl rendesen, hanem random kiválasztott egy részt a névből és azt mondta hangosan. És akkor csodálkozott, hogy én nem rohantam rögtön, amikor azt olvasta: "daniel". Azért egy jóindulatú nő, csak kissé gyengeelméjűnek néz ki néha. De legalább mindenkinek boldog új évet kívánt!

Monday, January 10, 2011

sessantuno

Minden évben legalább kétszer rájövök, hogy mennyivel könnyebb lenne az életem, ha rendesen be tudnám osztani az időmet. Ezúttal különösen nagy szégyen, hogy az utolsó pillanatban szenvedek a két itteni vizsgámra való tanulással, mert ha bárki visszalapozza a bejegyzéseket, akkor rögtön megtudja, hogy egész félévben semmi dolgom nem volt. Sőt, arról panaszkodtam, hogy nincs mit csinálnom, kevés az óra, rossz a tanár. A tanár azért még jobb nem lett, de nagy szerencse kell, hogy holnap ne bukjak meg, mert azt hiszem ez az anyag túl sok ahhoz, hogy a 666 oldalas könyv egyszeri (igazából egy és egyharmadszori) elolvasása elég legyen a megtanulásához. Idegen nyelven rizsázni - mint én tudom - pedig nem tudok. Majd lesz valami. Elnézést kérek, hogy ismét ilyen lusta voltam!

San Francesco d'Assisi

Il Cantico di Frate Sole
o Delle Creature

Altissimu, onnipotente bon Signore,
Tue so' le laude, la gloria e l'honore et onne benedictione.

Ad Te solo, Altissimo, se konfano,
et nullu homo ène dignu te mentovare.

Laudato sie, mi' Signore cum tucte le Tue creature,
spetialmente messor lo frate Sole,
lo qual è iorno, et allumini noi per lui.
Et ellu è bellu e radiante cum grande splendore:
de Te, Altissimo, porta significatione.

Laudato si', mi Siignore, per sora Luna e le stelle:
il celu l'ài formate clarite et pretiose et belle.

Laudato si', mi' Signore, per frate Vento
et per aere et nubilo et sereno et onne tempo,
per lo quale, a le Tue creature dài sustentamento.

Laudato si', mi Signore, per sor'Acqua.
la quale è multo utile et humile et pretiosa et casta.

Laudato si', mi Signore, per frate Focu,
per lo quale ennallumini la nocte:
ed ello è bello et iocundo et robustoso et forte.

Laudato si', mi Signore, per sora nostra matre Terra,
la quale ne sustenta et governa,
et produce diversi fructi con coloriti fior et herba.

Laudato si', mi Signore, per quelli che perdonano per lo Tuo amore
et sostengono infermitate et tribulatione.

Beati quelli ke 'l sosterranno in pace,
ka da Te, Altissimo, sirano incoronati.

Laudato si' mi Signore, per sora nostra Morte corporale,
da la quale nullu homo vivente pò skappare:
guai a quelli ke morrano ne le peccata mortali;
beati quelli ke trovarà ne le Tue sanctissime voluntati,
ka la morte secunda no 'l farrà male.

Laudate et benedicete mi Signore et rengratiate
e serviateli cum grande humilitate.

Thursday, January 6, 2011

sessanta

Back in town.

Szerencsére viszonylag pontosan indult a gépem Budapestről, így már reggel Mestre-ben voltam, ahol viszont két órát kellett várnom a vonatra azon a gusztustalan állomáson. Komolyan nincs miért szégyenkeznünk a Keleti miatt! A lakás szép rendben volt/van; most már csak erő és kitartás kell, hogy tudjak tanulni, mert "sajnos" még van internetünk... 


Sunday, December 19, 2010

cinquantanove

Nem hagyhatom, hogy ezt a következő gyöngyszemet ne ismerje meg minél több ember! Mindenkinek olyan giccsesen boldog ünnepeket, mint amennyire giccses ez a klip!

Friday, December 17, 2010

cinquantotto

Tegnap reggel esett egy kicsit a hó. Igaz nem esett sok, de arra pont elég volt, hogy minden fehér legyen és igazi karácsonyi hangulata legyen a városnak. Ahogy nézem szombaton otthon is esni fog a hó, úgyhogy már előre örülök! Idén azt hiszem ez lesz az utolsó bejegyzés a blogon. Hajnalban indulok haza!

Tuesday, December 14, 2010

cinquantasette

B'day, azaz Berlusconi-nap, ahogy egy olasz srác facebook-on írta. Ma bizalmi szavazás lesz az olasz parlamentben. A Berlusconi-t gyűlölők már nagyon készülnek rá, és reménykednek benne, hogy most búcsút inthetnek a kormánynak, hogy aztán belátható időn belül újat válasszanak. Ez az esetleges új kormány is biztos nagyon sikeres lesz, hiszen Itáliában ez már csak így szokott lenni. Tudniillik a királyság megszüntetése (1946) óta Berlusconi második kormánya (most a negyediket csinálja) bírta a legtovább: 3 év, 10 hónap és 12 napig. Ez a tény még viccesebb, ha azt is elmondom, hogy az egyesült Olaszország történetében ez volt a második leghosszabb ideig hatalmon lévő kormány. Tehát itt, Olaszországban nem nagyon mennek ezek a dolgok. Nem is értem miért erőlködnek! Berlusconi-t is "mindenki" utálja, aztán mégis az emberek legnagyobb megrökönyödésére mégis megválasztják. Én titkon remélem, hogy bizalmat kap, mert kíváncsi vagyok mekkora ribillió lesz akkor. Az egyik lakótársam például Rómába utazott e jeles nap alkalmából, hogy a helyszínen örüljön/dühöngjön. Azért azt nagyon ajánlom nekik, hogy sztrájkokat ne csináljanak, és hülye diákok se üljenek a vasúti sínekre vagy a repülőtér felszállópályájára!!! Tegnap egyébként hagymás krumplipürét csináltam, és nagyon finom lett!


Ezek a diákok is tulajdonképp egy új kormánytól várják az oktatás szerintük normális reformját. Majd meglátjuk...