quarantatré

Azt előre szeretném elmondani, hogy nem iszom sokat! Igazából nem értem, hogy a bejegyzésekből hogyan lehetett kiolvasni, hogy én sokat alkoholizálok, de ez nem is lényeges, mert erről szó sincs!

Szombat délután megvettem mindent, ami még hiányzott a forralt borhoz: citrom, alma, narancs, vino da tavola, szerecsendió; plusz elhatároztam, hogy sütök krumplis pogácsát, így ahhoz még kellett vajat és élesztőt vennem. A szerecsendiót az új kedvenc boltomban vettem Baroni Maria-nál, ahol csak 1.70 euró egy sonkás panino! A tészta kinyújtásához a szomszéd nénitől kértem kölcsön sodrófát, gyúródeszkának pedig a konyhai asztalt használtam. A sütéssel elég sok időt eltöltöttem, mert csak egy kicsi tepsi van, úgyhogy három adagban tudtam csak kisütni a pogácsákat. Harmadikra sikerült is úgy megsütni őket, hogy nem lett fekete az aljuk. Egyébként jók lettek, csak kicsit kevés sót tettem a tésztába, így utólag, mielőtt beraktam volna őket a sütőbe, a kiszaggatott pogácsák tetejére szórtam sót. El is fogytak mind! A spanyolok és a portugálok 10 után valamivel jöttek. Éppen időben, mert az első adag bor már majdnem kész volt, ami egyébként szintén jól sikerült, bár nem nagyon van mit elrontani egy forralt boron. Meg is ittuk mind az 5 liter bort. Lehet, hogy nem kellett volna… Még mielőtt elmentünk otthonról, az ő kérésükre megmutattam azt a körülbelül négy magyar számot, ami a gépemen van. Ezek egyike volt Tereskova „Illatos a…” című száma, aminek címét és tartalmát lelkesen próbáltam elmagyarázni angolul. Az éjszaka további részében beszéltem két lenggyellel; ezen kívül nem történt semmi említésre méltó. Vagy én nem tudok róla.

Hozzávalók; liszt, só, bors.

 Krumplik főnek; élesztő felfuttatva.

 Főtt krumpli, vaj, tojás és végül az élesztő.

 Tészta összegyúrva; langyos sütőben kel.

A megkelt tészta kinyújtva, pogácsák kiszaggatva. Itt még azt hittem, hogy elég, ha csak lisztezett a tepsiben sütöm meg őket. A harmadik tepsit már vajjal kentem ki, és láss csodát: nem lett egyiknek sem fekete az alja, plusz nem ragadtak le. Az első sütés végterméke.

Hozzávalók a forraltborhoz: méz, cukor, citrom, narancs, fahéj, szegfűszeg, szerecsendió és egy kis víz. A kartondobozos borról elfelejtettem képet csinálni.

 Az emberek + bónusz videó.

A szomszéd néni egyébként tényleg nagyon kedves. Csak akárhányszor bekopogok hozzá, mindig elnézést kér, mert nincsenek bent a fogai. Amikor visszavittem a sodrófát, akkor megtudhattam róla pár dolgot: már dédmama, unokája (aki 38 éves) Firenze-ben él. Meg még valaki más is él ott, de arra már nem emlékszem, ki. A lényeg, hogy minden nap beszélnek. Van egy lánytestvére, aki szintén itt lakik Ferrara-ban. Tavaly télen pedig volt valami betegsége, de meggyógyult azóta, és most minden rendben van. Ahogy ő mondta: „Non mi ha voluto…”. Vagyis Isten nem akarta még őt.

quarantadue

Valamiért visszajött az internet. Ennek örömére most elmegyek a dómhoz. Nem mosolygok, nem bájolgok...

quarantuno

És ismét elment. Csak hogy írjak néha az iskoláról is: ezen a héten két óra is elmaradt, így tegnap nem volt egy órám se, ma pedig csak egy lesz. Igazából ezt az egyet se nagyon várom, mert előző órán is egy 13. századi verssel foglalkoztunk (de szerencsére nem elemeztünk), aminek minden versszakát kétszer kellett elolvasnunk, hogy másodszorra megbeszéljük a ma már máshogy használt, esetleg provanszál hatásra bekerült szavakat. Nagyon izgalmas volt! Kezdek tőle tartani, hogy a vizsgán majd jól le fogok égni, amikor szöveget kell elemezni. Gondoltam rá, hogy amíg még lehet, leadom a kurzus szövegelemzős részét, csak nem akarok sokat módosítgatni a papírokon. Meg aztán ki tudja milyen lesz. Tegnap megint tiszteletemet tettem a Lidl-ben és több zavaró dolog is föltűnt: először is nincsenek kosarak. A múltkor kivettem egy kocsit, és vásárlás után egyszerűen nem tudtam betolni a helyére; vagy öt percembe került mire visszaszereztem az 1 eurós érmét. Ma nem is vettem már ki kocsit, helyette egy üres kartondobozba pakoltam, amit az üzletben találtam. És a vicces az, hogy nem én voltam az egyedüli, aki így vásárolt be! Aztán ami nagyon idegesítő, és nem tudom megérteni, hogy mi az értelme, az a kassza kialakítása. Van egy több méter hosszú futószalag, aztán a pénztáros, és aztán gyakorlatilag semmi. Egyszerűen nincs hely pakolni. Három dolgot veszel, és ha nem vagy szélsebes már nem fér el semmi, amit a pénztáros odarak. De ha jól emlékszem ez otthon is így van, úgyhogy biztos van valami koncepciójuk… Persze ilyen gondjai biztos nem voltak a sorban mögöttem álló középkorú párnak, akik mindössze 20 darab tojást és 12 darab gumióvszert vettek. Szombatra meghívtam pár spanyol és portugál embert egy kis forraltborozásra. Remélem eljönnek majd!

Telefonált a technikus: jövő hét kedden jön majd. Remélem akkor már mindent meg fog csinálni, és végre lesz itthon internet!

quaranta

Nem tartott sokáig ez az internet. Tegnap este ismét kikapcsolták a modemet, és huss, nincs több net. Esküszöm sírhatnékom volt! Most már csak abban reménykedem, hogy valamilyen csoda folytán még sikerül a szerelőnek ezen a héten idetolnia képét, és beszerelni amit kell. Tudom, unalmas a téma, de ez van: nem tudok (tudunk) nélküle élni. Cserébe csináltam egy rövid videót: 

-update-

Közben visszajött a net. Valaki gonosz játékot űz velünk! Gyorsan megnézem a Barátok Köztöt, mielőtt megint megszűnik a kapcsolat.

trentanove

Tegnap vettem magamnak egy plédet, mert kezdett esténként igen hideg lenni. A boltban kérdeztem a nénit, hogy mik vannak: mutatott egy 6 eurósat, meg egy 55 eurósat. Az egyik import, a másik olasz. Mondtam, hogy nekem jó lesz a 6 eurós import is. És este olyan jól aludtam! Ezen a héten egyébként én vagyok a soros takarító, de már előre tudtam, hogy utálni fogom (ha nem én lennék, akkor is utálom). Jó fejek a lakótársak, csak sajnos nem annyira kényszeresek, mint én. Ha nekiállnak főzni, akkor biztos, hogy valami dzsuvás lesz, hogy otthagynak valamit stb. Nehéz az élet! Egyébként tegnap lecsót főztem kolbász és virsli nélkül, és nagyon jó lett! Még a főtt rizs is sikerült; legalábbis nekem megfelelt. Úgyhogy most újabb két-három napig nincs gondom a vacsorával.

trentotto

Visszajött az internet!

trentasette

Hétvégén hideg volt. Fűteni még nem fűtünk - és jó is ez így; addig sem fogy annyi gáz -, de azt hiszem ideje lesz beszerezni egy pokrócot. Viszont ahol szombaton néztem, ott csak poliészter plédek voltak. Mondjuk olcsón. Elvileg pont miután eljöttem otthonról megjött a két könyv, amiket rendeltem múlt héten. Remélem nem lesznek nagyon unalmasak (vizsgához kellenek)! Muszáj leszek olvasni, mert net még mindig nincsen, és lehet, hogy tévé sem lesz nemsokára, mert átáll az ország a digitális sugárzásra, nekünk pedig nincs dekóderünk.

trentasei

Tegnap ismét főztem. Ezúttal krumplis tésztát csináltam, és azt kell mondjam, hogy nagyon jól sikerült! Biztos jó receptből dolgoztam! ;) Kicsit talán sok borsot raktam hozzá, viszont a krumplit olyan jól szétfőztem, hogy nem maradtak benne darabok. Jó lucskos lett, ahogy én szeretem. Ímé néhány kép, amiket főzés közben készítettem:

Minden kész a főzéshez: krumpli, paprika, hagyma, olaj, tészta. 

  

Pirul a hagyma és élvezem a főzést.

 

Megsózom a krumplit, aztán pedig főni hagyom.

 

Kész a krumpli. Jobb híján mindenféle kanállal töröm össze a krumplit. Közben fölraktam forrni a vizet a tésztához.

A konyha mozgóképen. Közben a rádióban épp in anteprima esclusiva il nuovo disco di Shakira.

Főnek a farfalle-k. 11 percig. 

Kész a tészta. Összekeverem a krumplival, és már ehetem is! Tejföl helyett joghurttal.

trentacinque

Ma negyed háromkor találkoztam egy magyar lánnyal, Ágival, aki tavaly volt itt ösztöndíjjal, de azóta itt ragadt, és itt gyűjt anyagot a szakdolgozatához. Kávéztunk egy jót, és megbeszéltük, milyen szar ez a Bologna-rendszer, hogy zajlottak a vizsgák és hogy Ferrara milyen drága város. Utána volt még egy órám – a péntek az egyetlen nap, amikor két órám van -, aztán pedig beültem a studio-ba internetezni: megnéztem a csütörtöki Híradót és a Barátok Köztöt is, ami még így több év után is meg tudott döbbenteni (esküvős rész?!). És  hogy ebből a bejegyzésből se maradjon ki a kálváriánk: este elolvastam a papírt, amit a Fastweb adott Dario-éknak az igénylésnél, és aszerint 30 nap alatt kell beszerelniük a netet, szóval addig egy szavunk sem lehet. Este ismét nem mentem sehova, helyette a TV-t néztük, és mindenkit megnyugtathatok, aki szerint a magyar televíziózás mindennél szánalmasabb: van lejjeb! 

Még augusztusban eltűnt egy lány Puglia-ban. Pár napja kiderült, hogy a lányt, Sarah Scazzi-t a nagybátyja ölte meg, aki bevallott mindent a rendőröknek és meg is mutatta a kutat, ahová elrejtette a holttestet. Ez idáig szokványos sztori; nálunk is törtnéik ilyen – sajnos - , de körülbelül csak két napig vezető hír. Itt viszont már napok óta ez megy minden második műsorban. Meghívott szakértő vendégekkel beszélgetnek, olyanokkal, akiknek semmi közük sincs egyik szereplőhöz se, szomorú zenével manipulált családi videókat, képeket mutatnak a lányról, és minden ici-pici fejleményt a helyszínre kiküldött tudósítók segítségével követnek nyomon. Ma este például kiderült, hogy lehetséges, hogy Sarah unokatestvére, Sabrina is valamilyen szinten benne volt a gyilkosságban, aminek a hátterében féltékenység is állhatott: mindkettőjüknek egy Ivano nevű fiú tetszett. És a lányt egy szürke Renault Clio-val vitték el a kihallgatásról. Vagy ha nem is őt, de valakit biztos egy szürke autóval vittek el, mert Francesca (?) Cenci ezt mondta egyik helyszíni bejelentkezése során. Plusz még egy sms-t is kapott mindeközben Valentina-tól (Sabrina testvére), miszerint Sabrina ártatlan. Csak hogy fokozzam a dolgot: most 1:41 van, és még mindig élőben jelentkezgetnek be a helyszínről. De ez már egy másik műsor ugyanazon a csatornán. Sebaj. Már csak pár nap, és kezdődik a Grande Fratello!!!

trentaquattro

trentatré

Komolyan kezd idegesítő lenni ez az internet dolog. Igaz, hogy nem várunk rá hónapok óta, de azért vicces, hogy még csak nem is telefonált a szerelő, hogy mikor jönne. Ebből következik, hogy leghamarabb csak jövő héten fog jönni, amikor már kerek két hete fogunk rá várni. Az a baj, hogy nem vagyok róla meggyőződve, hogy biztosan a Fastweb ilyen lassú, mert amikor Dario és Luca beszélnek a dologról, mindegyik csak azt mondja, hogy a másik valamit szarul csinált, meg a másiknak kéne intézkedni. Telefonálni meg nem telefonálnak, mert az sokba kerül mobilról. Tegnap viszont írtak az otthoni egyetemről, hogy október 8-án átutalták az ösztöndíjat, így körülbelül tíz napon belül meg is fog érkezni. És ha már egyetemről van szó: az órák többnyire érdekesek, bár azt nem igazán értem, hogy miért vannak két órásnak meghirdetve - nyilván szünettel -, ha mindig szünet nélkül tartják, és inkább egy, mint másfél óra után abba is hagyják, mert ők tudják, hogy „ami sok, az sok”. Ennél már csak az a jobb, amikor a Linguistica generale-t tartó tanár az óra végén kérdésekre vár. Áll és várja, hogy kérdezzenek, és láthatóan csalódott, amikor nem igazán akarnak a diákok kérdezni. Mindenki érti, miért akarja, hogy kérdések legyenek, ő is elmondta. De ha egyszer senki sincs hozzászokva, hogy kérdezzen? Meg ha esetleg valami butaságot kérdez, akkor kilencven diák előtt érzi úgy, hogy leégett, és többet meg sem szólal. No mindegy. Azért jók az órák!

A korábbiakat még reggel írtam, és most szeretném visszavonni az utolsó megjegyzést. Legalábbis ami a Linguistica generale-t illeti. Eddig három órán voltam, és ezek mindegyikének első tíz perce azzal ment el, hogy elmondta a tanár, hogy mit kér majd számon. Meg hogy az órára nem járóktól mit kérdez majd (ugyanazt majdnem). Ezen kívül állandóan technikust kell hívnia, hogy bekapcsolják neki a mikrofont…

trentadue

 

Tegnap végre megfőztem életem első spenótját! Szerintem jó lett, bár a levelek eléggé egybe maradtak, szóval az állaga kicsit szokatlan volt nekem, de ízre tökéletes volt. Sütöttem hozzá bundás kenyeret is, úgyhogy megvolt az otthon fíling. Ma tükörtojással fogom enni. Az alábbi videóban pedig a szobatársam dobol.

trentuno

Ma elmentem bevásárolni az Ipercoop-ba, és rengeteg jó dolgot láttam, amiket természetesen nem vettem meg. Bár a húspult fölött kicsit elbizonytalanodtam; majdnem elcsábultam a 86 eurós sonkaszeletek láttán. De aztán úgy gondoltam, rosszul mutatott volna a kosárban a 70 centes lapkasajt mellett, úgyhogy nem vettem meg végül. Egyébiránt ma végre megfőzöm a spenótot! Közben beszéltem Dario-val (aki szintén szenved az internet hiányától), aki azt mondta, hogy valami urbánus legenda szerint volt olyan ember, akihez 5 nap alatt elért az internet. A mai az ötödik (hétvége nélkül), és a szerelő még nem is telefonált. A telefonhoz még annyit, hogy a TIM mindig küld sms-t, ha már kevés pénz van a kártyán. Na most legutóbb 5 euróval töltöttem föl a telefonom, de vasárnap már jött egy sms, hogy amilyen hamar csak lehet, töltsem föl az egyenlegem. Tegnap este föl is töltöttem újra 5 euróval. Erre jön az üzenet: sikeres feltöltés, az Ön egyenlege 7 egész x euró... Csak én nem értem, hogy ez így miért jó nekik?

trenta

Vasárnap fél tízkor keltünk, hogy még elmehessünk reggelizni abba a bárba, ahol legutóbb Ákossal ettünk majd' minden reggel. A szuper kis hostelünkben csak egy fürdőszoba volt, úgyhogy sorba kellett állni a reggeli teendők elvégzéséhez, de azért sikerült időben elindulni. A bár viszont zárva volt. Lehet, hogy csődbe ment azóta, mindenesetre egy másikat kellett keresnünk, ami nyilván nem volt nehéz feladat. Kicsit vicces, hogy idejön Olaszországba a sok spanyol turista, és teljesen természetesnek veszik, hogy az olaszok megértik, amit spanyolul mondanak. Három szót nem képesek megtanulni olaszul, és leche-vel kérik a kávét, majd - donde pago? - kérdéssel tudakolják, hogy hol is kéne kifizetni a tejeskávéjukat. Ilyen spanyolokkal találkoztunk a bárban. 

11:13-kor indult a vonatunk Arezzo-ba, amit szerencsésen el is értünk. A magyarokon kívül még jött a többiek egy olasz, és egy iráni ismerőse. Túl sokat nem tudok Arezzo-ról, csak azt, hogy itt is forgatták a La vita è bella-t. Szép kis város, de ahogy Ferrara-ban sem, ebben sincs semmi extra megkapó. 

 

 

 

 

A főtéren itt is piac volt, és rengeteg francia és nem francia sajtot, péksüteményt, kekszeket lehetett kapni, de mi csak a kóstolóból vettünk. Vagyis én és Boga vettünk kekszet, meg egy szelet szilvás sajttorta-szerűséget, ami természetesen marha finom volt. 

 

 

 

 

 

Délután még ettem egy porchetta-s szendvicset, ami szintén jó volt, bár kissé talán túl volt sózva. Fél hat fele lementünk a vasútállomásra, hogy hazainduljunk. Én három átszállással este tizenegyre Ferrara-ban is voltam. De legalább olcsó volt a jegy. Ez is egy jó hétvége volt!