cinquantuno

Hétvégén eljött két volt osztálytársam meglátogatni. Ezért vártam is már nagyon, hogy péntek este legyen. Mindketten szintén itt vannak Olaszországban; egyikük Torino-ban, a másik pedig Ancona-ban. Úgy volt, hogy nagyjából együtt érkeznek meg, de aztán ezt mégsem sikerült megvalósítani, úgyhogy először Anett elé mentem ki a vasútállomásra. Éppen kész lettem a krumplifőzelékkel és a palacsintatésztával, de ha nem lett volna biciklim, akkor bizony Anett várhatott volna rám. Mire befejeztük a vacsorát, és kisütöttük a palacsintákat már indulhattunk is vissza az állomásra  Zsófi elé, akinek sikerült egy korábbi vonatot elcsípnie, így a tervezett fél egy helyett már tizenegyre itt is volt. 

Amíg Zsófi megvacsorázott mi megtöltöttük a palacsintákat nutellával. Ezután pedig szép lassan megittuk az akciósan vett Lambrusco-t, közben beszélgettünk, videókat néztünk stb. Sikerült is négyig fönnmaradni, úgyhogy másnap elég későn keltünk.

Ittlétem óta először lementem „reggel” (fél 12-kor) egy közeli pékségbe, hogy vegyek valamit reggelire. Furcsa volt látni, hogy az utca tele van felöltözött emberekkel, mert én melegítőben és valamelyik szennyes pólómban mentem le reggeliért. Igazán jó reggelink volt: cornetto, banán, tea, és közben még a Barátok Köztöt is meg tudtuk nézni. 

Korábban arra gondoltam, hogy elmehetnénk Veronába szombaton, de mivel az idő is rossz volt, valamint későn keltünk, ez a terv ugrott, helyette Ferrara-ban sétálgattunk. Megnéztük a castello-t, a duomo-t, a pornómozit és a karácsonyi vásárt a központban. Mert itt már megnyitott a vásár (bár ahogy tudom, a Vörösmarty téren is beindult a nagyüzem), ami kevésbé szép, mint otthon, de ennek kell örülni. Mielőtt hazamentünk még beugrottunk Baroni Maria-hoz, akinek a boltja a többieknek is nagyon tetszett. 

  

Lehetett az oktatással kapcsolatos üzenetet hagyni

 Én csak ennyit tudtam mondani:

Ez is egy fertőzött ország

Este megnéztünk egy filmet, majd rántottát vacsoráztunk. Amikor Dario meglátta, hogy mit készítünk, megkérdezte, hogy ez valami tipikus magyar kaja-e. Mondtuk, hogy nem. Ennek ellenére teljesen el volt ájulva, hogy mennyire jó ez a rántotta, de ő ilyet nem tud csinálni. Később Luca is megcsodálta, majd meg is kérdezte, hogy mi van benne, hogy készül. Mi csak ültünk és csendben néztünk magunk elé. Szombat estére is volt mindenféle jó: vino da tavola, kóla, ukrán vodka az orosz boltból (bár lehet, hogy ukrán az is, csak én nem ismerem föl…) és jóféle lidlös narancslé és chips. Ezzel alapoztunk az esti pornómozira készülődve. Még a lakótársakkal is koccintottunk mielőtt ők elmentek volna a barátaikkal szórakozni. Fél tizenkettőre akartunk odaérni a mozihoz, mert azt hittük, akkor lesz az utolsó előadás. Sajnos elnéztük a dolgot: fél tizenkettőig volt nyitva a mozi. Úgyhogy ez a project még hátra van mindig. Így film helyett elmentünk egy kocsma-szerűségbe, ahol meghívattam magam egy sörre. Egy pohár sör 2,5 euró volt, úgyhogy itt sem leszek törzsvendég. Az este többi részében nem történtek említésre méltó dolgok ;) 

Vasárnap sikerült még később fölkelni, és jobbára nem is csináltunk semmit a teázáson és filmnézésen kívül. Egészen fél négyig, amikor is elkezdtük készíteni az ebédünket. Ez csak azért volt rossz ötlet, mert a lányok vonata fél ötkor indult. Azért lóhalálában sikerült ennünk egy kis tojásos nokedlit. Aztán futhattunk is az állomásra. Természetesen mikor máskor lenne lezárva az egyenes út, mint amikor az ember késésben van. Focimeccs volt a stadionban, és meg kellett kerülnünk a tömböt. De az olasz vasút velünk volt: a vonat tíz percet késett…