ventinove

Szombat reggel fölkeltem hétkor, a szokásosnál kicsit bőségesebb reggelit csináltam magamnak, megreggeliztem, megmosakodtam, fölöltöztem, és fél kilenc fele elindultam otthonról. Közben egy asztalon hagyott üzenetből kiderült, hogy ʁicardo is elutazott Cinque Terre-be. Körülbelül fél óráig tartott, amíg kiértem a városhatárhoz, ahol múltkor is stoppoltunk. Először megpróbáltam a „Firenze” táblámmal fogni egy autót, de az nem nagyon működött, úgyhogy váltottam „Bologna”-ra. Így már hamar megállt egy férfi, de csak az autópálya fizetőkapujáig vitt. Szerencsére itt sem kellett sokáig várni, és a következő fuvarral már a Bologna elkerülő reptér felé vezető kijáratáig jutottam. Itt egy kis kitérőt tettem a reptér vécéjébe, de utána folytattam az utat. Mivel nekem annyira nem tűnt tuti helynek ez a felhajtó (lehet, hogy hülye voltam), ezért elkezdtem sétálni a város központja felé, arra a helyre, amit korábban Google Earth Map-en kinéztem magamnak. Sajnos nem volt túl közel. Két felhajtónál is próbálkoztam ennek az útnak a mentén, de nem sok sikerrel. Az arcom lepirult a napon, a lábam meg elfáradt. Fél négykor elindultam a legközelebbi buszmegállóhoz, hogy bebuszozzak a vasútállomásra. Ötkor már vonaton ültem Firenze felé. Egy prato-i átszállás után (amire két percünk volt), hét óra előtt valamivel meg is érkezett a vonat a Santa Maria Novella-ra.

 

 

 

Boga már délelőtt megérkezett Rómából, és vett nekem buszjegyet, úgyhogy rögtön föl is szálltunk egy buszra a firenzeiekkel (Dóri, Marcsi, Zsófi; mind csoporttársak), mert a kollégium a külvárosban van, vagy legalábbis messze az állomástól. A koliban van nekik szuper menzájuk, és bevittek minket kajálni, mert akkora adagokat adnak, hogy ők is sokszor elfelezik egymás között, és akkor fele-fele arányban elosztják  az árát is. Kicsit azért irigyeltem őket, hogy heten vannak magyarok a koliban. Vacsora után fölcsempésztek minket a szobájukba, hogy le tudjunk zuhanyozni, és később elmenni a városba. Fél tíz fele el is indultunk, mert nekünk még szállást is kellett találni. Amikor odaértünk a hostelhez, amit Boga kinézett (vagy Zsófi ajánlott?), már volt ott egy srác Új-Zélandról, akinek foglalása is volt sajnos. Viszont miután Boga tolmácsolt közte és a recepciós néni között (akinek az idegen nyelv egyenlő volt a spanyollal), Joə (Joshua) fölajánlotta, hogy megoszthatjuk a kétágyas szobát, ait kapott volna. A néni részéről oké volt, úgyhogy fölvittük a szobába egy pótágyat, és este tizenegyre már azt is tudtuk, hogy hol fogunk aludni. Indulhattunk is a többiekkel vino da tavola-ért és kóláért. Jó helyi szokás szerint a dóm lépcsőjén ültünk le iszogatni és beszélgetni, de a firenzeiek hamar hazamentek, mert ment az utolsó busz, így a maradék calimocho-t ketten ittuk meg Bogával, miközben sétáltunk. Útközben még házi termesztésű füvet is ajánlottak nekünk. Mondtuk a bácsinak, akinek bajszáról közben csöpögött le a sör, hogy  - kösz, most nem -, de ő azért megnyugtatott minket, hogy ezekben az órákban (hajnali egy körül) őt megtaláljuk ezen a környéken, ha meggondolnánk magunkat. Visszamentünk a házhoz, ahol másfél éve laktunk, aztán háromra szépen lassan vissza is értünk a hostelbe…

ventotto

Holnap megpróbálok elstoppolni Firenzébe. Remélem olyan jól fog menni, mint legutóbb.

ventisette

Tegnap előtt meg lett beszélve, hogy ki mikor, és mit fog majd takarítani a lakásban. Mindenki be lett osztva egy hétre. Ez így tök jó, csak azt nem igazán értem, hogy miért kell szerintük hetente kétszer kitakarítani a konyhát. Ezen kívül azt is megbeszéltük, hogy miket veszünk közösen: ásványvíz, mosószer, wc-papír. Kicsit hülyén éreztem magam, amikor mondtam, hogy én nem iszok ásványvizet, jó nekem a csapvíz is. Bár nem igazán akadtak fönt rajta, azért remélem nem tűntem nagyon különcködőnek. Egyszerűen csak fölösleges pénzkidobásnak tartom a mentes ásványvizet. Egyébként két napja nem nagyon van meleg víz, mert valami baj van a vízmelegítővel. Majd jön a szerelő, mert azt mondta, telefonon nem tudja megoldani a dolgot (vagy csak nem akarja). Remélhetőleg nem kerül majd sokba a kiszállás. Vagy ha igen, azt ne nekünk kelljen fizetni. 

Közben kiszállt az ember. Ránézett a dologra, és azt mondta, hogy meg kell fordítani a dugót a konnektorban. Ennyi volt. És utána langyos vízben fürödhettem.

ventisei

Tegnap ismét terezés volt. Vettem 2 eurós bort (vino frizzante), úgyhogy kivételesen még kommunikatív is voltam. Aztán hajnali kettő fele mindenki elment diszkózni a RENFE-be, amihez nekem nem volt túl nagy kedvem. Csak kívülről néztem meg, aztán hazamentem. De nincs jobb annál, mint hajnalban biciklizni a kihalt városban!

venticinque

Már korábban akartam írni az egyetemről mint épületről, de mindig kiment a fejemből. Na most az a helyzet, hogy szerintem semmi szégyenkezni valónk nincsen például amiatt, ahogy a BTK épületei kinéznek. A Facoltà di Lettere épületei ugyanannyira vannak lerobbanva, mint nálunk a C épület (ebben van az olasz tanszék). Az összképen pedig csak ront, hogy az épület maga láthatóan elég idős, és a termek utólag lettek kialakítva válaszfalak beépítésével. Így elég szedett-vedett hatást kelt: a nagy belmagasságú, festett famennyezetes régi helyiségekből alakítottak ki irodákat és előadokat, és igencsak igénytelenül néz ki a plafonig érő gipszkarton-fal (aminek a teteje néhol átlátszó műanyag) ahogy szétvágja a teret. Arról nem is beszélve, hogy így ez az épület is inkább hasonlít egy labirintushoz, mint egy jól megtervezett egyetemi épülethez; mindennek mindenfelé kijáratai vannak, és a mosdók is ott vannak, ahol épp hely jutott nekik. Plusz pont viszont, hogy a nagyobb termekben mindenhol van mikrofon, amit természetesen a tanárok nagy része (gondolom én, mert az első órán a prof nem tudta, a másodikon pedig nem akarta) nem tud használni. Képem most sajnos nincs a mennyezetről.

ventiquattro

Lidl-ben vásárolni perverz dolog. Tudom, hogy a márka nem minden, de ennyi ismeretlen „márkájú” dolgot egy helyen…  Arról nem is beszélve, hogy már karácsonyi süteményeket, Mikulás figurákat, a pénztárnál meg kis csokitojásokat árulnak. Viszont van 60 centes tej (osztrák v. német), 50 centes sör és 80 centes, fél kilós chips! Csak spenót nem volt (pedig azt akarok főzni), és kártyával sem lehetett fizetni.

ventitré

Esküszöm nem értem én az itteni mosógépet. Még otthon is épp csak párszor mostam, de ott mindig működött a dolog. Ez meg van annyira régi, hogy szerintem már nincs meg a használati útmutató. És amikor múltkor megkérdeztem Dario-t, hogy mégis hogy működik a dolog, ő is csak azt az egy programot tudta megmutatni, amit használ. Sebaj, még van közel négy hónapom, hogy megtanuljam használni, és a ruháim mindig illatosak legyenek.

Tegnap az óra egyébként jó volt, bár az első húsz perc azzal ment el, hogy a tanár különféle módokon elmondta: járjunk be az órára, mert csak akkor fogjuk rendesen megérteni azt, amiről tanulunk. Plusz minden egyes későnél megjegyezte, hogy próbáljunk pontosak lenni. Amúgy az itteni hallgatók is pont olyanok, mint nálunk: amint elhangzott, hogy akkor ma már nem haladunk tovább, mindenki elkezdett beszélni, és alig lehetett hallani mit mond még a tanár. Az általános/középiskolás diákok viszont határozottan taszítóak (biztos én is/mi is azok voltunk). Jönnek ki a suliból, és alig látni köztük értelmes arcokat, akikről feltételezné az ember, hogy cseppnyi érdeklődés is van bennük a külvilág iránt. Mondjuk lehet, hogy ennek tudtható be, hogy múltkor is rámcsodálkoztak, hogy ismerek olasz városokat, regione-kat, vagy azok székhelyét. Ennél már csak spanyol részről kaptam jobb kérdéseket: Magyarországon van saját nyelvünk, vagy angolul/németül beszélünk?...és ehhez hasonlók.

Dario-ék szerint körülbelül 10 nap, mire beszerelik az internetet. Nagyon remélem, hogy nincs igazuk.