ventinove

Szombat reggel fölkeltem hétkor, a szokásosnál kicsit bőségesebb reggelit csináltam magamnak, megreggeliztem, megmosakodtam, fölöltöztem, és fél kilenc fele elindultam otthonról. Közben egy asztalon hagyott üzenetből kiderült, hogy ʁicardo is elutazott Cinque Terre-be. Körülbelül fél óráig tartott, amíg kiértem a városhatárhoz, ahol múltkor is stoppoltunk. Először megpróbáltam a „Firenze” táblámmal fogni egy autót, de az nem nagyon működött, úgyhogy váltottam „Bologna”-ra. Így már hamar megállt egy férfi, de csak az autópálya fizetőkapujáig vitt. Szerencsére itt sem kellett sokáig várni, és a következő fuvarral már a Bologna elkerülő reptér felé vezető kijáratáig jutottam. Itt egy kis kitérőt tettem a reptér vécéjébe, de utána folytattam az utat. Mivel nekem annyira nem tűnt tuti helynek ez a felhajtó (lehet, hogy hülye voltam), ezért elkezdtem sétálni a város központja felé, arra a helyre, amit korábban Google Earth Map-en kinéztem magamnak. Sajnos nem volt túl közel. Két felhajtónál is próbálkoztam ennek az útnak a mentén, de nem sok sikerrel. Az arcom lepirult a napon, a lábam meg elfáradt. Fél négykor elindultam a legközelebbi buszmegállóhoz, hogy bebuszozzak a vasútállomásra. Ötkor már vonaton ültem Firenze felé. Egy prato-i átszállás után (amire két percünk volt), hét óra előtt valamivel meg is érkezett a vonat a Santa Maria Novella-ra.

 

 

 

Boga már délelőtt megérkezett Rómából, és vett nekem buszjegyet, úgyhogy rögtön föl is szálltunk egy buszra a firenzeiekkel (Dóri, Marcsi, Zsófi; mind csoporttársak), mert a kollégium a külvárosban van, vagy legalábbis messze az állomástól. A koliban van nekik szuper menzájuk, és bevittek minket kajálni, mert akkora adagokat adnak, hogy ők is sokszor elfelezik egymás között, és akkor fele-fele arányban elosztják  az árát is. Kicsit azért irigyeltem őket, hogy heten vannak magyarok a koliban. Vacsora után fölcsempésztek minket a szobájukba, hogy le tudjunk zuhanyozni, és később elmenni a városba. Fél tíz fele el is indultunk, mert nekünk még szállást is kellett találni. Amikor odaértünk a hostelhez, amit Boga kinézett (vagy Zsófi ajánlott?), már volt ott egy srác Új-Zélandról, akinek foglalása is volt sajnos. Viszont miután Boga tolmácsolt közte és a recepciós néni között (akinek az idegen nyelv egyenlő volt a spanyollal), Joə (Joshua) fölajánlotta, hogy megoszthatjuk a kétágyas szobát, ait kapott volna. A néni részéről oké volt, úgyhogy fölvittük a szobába egy pótágyat, és este tizenegyre már azt is tudtuk, hogy hol fogunk aludni. Indulhattunk is a többiekkel vino da tavola-ért és kóláért. Jó helyi szokás szerint a dóm lépcsőjén ültünk le iszogatni és beszélgetni, de a firenzeiek hamar hazamentek, mert ment az utolsó busz, így a maradék calimocho-t ketten ittuk meg Bogával, miközben sétáltunk. Útközben még házi termesztésű füvet is ajánlottak nekünk. Mondtuk a bácsinak, akinek bajszáról közben csöpögött le a sör, hogy  - kösz, most nem -, de ő azért megnyugtatott minket, hogy ezekben az órákban (hajnali egy körül) őt megtaláljuk ezen a környéken, ha meggondolnánk magunkat. Visszamentünk a házhoz, ahol másfél éve laktunk, aztán háromra szépen lassan vissza is értünk a hostelbe…