ventidue

A szombat este kivételével hétvégén semmi említésre méltó nem történt. Szombat este ʁicardo főzött valami paradicsomos-virslis-tojásos-tonhalas tésztát, amivel engem is megkínált. Főleg miután mondtam, hogy én nem szeretem a halat, ezért nem is eszem meg (bár a legtöbbet még nem is kóstoltam). A tészta jó volt, de hal nélkül is ugyanolyan jó lett volna. Még délután vettem bort és kólát a szupermarketben estére. Tíz körül aztán el is indultunk otthonról, hogy még hátha elérjük a koncertet a Piazza Castello-n. Pont kezdésre értünk oda, de sajnos nem igazi koncert volt, hanem jazz-zel kísért felolvasás. Pier Paolo Pasolini valamelyik filmjéből olvasott fel részleteket egy férfi, amit - úgy tűnt - szeretett a közönség. Nyilván ismerték a filmet. Szóval ez a része az estének felejthető volt. Ezután elmentünk a duomo elé, hogy spanyolokat keressünk. Sokáig nem tartott, mert a tér közepén ittak szinte mind. Én velük sokat nem beszéltem, de aztán jöttek szerencsére ʁicardo portugál ismerősei és én hozzájuk csapódtam. Tulajdonképpen az egész estét portugálul beszélők társaságában töltöttem. Öt után értem haza. Vasárnap ennek megfelelően semmit nem csináltam. Ma reggel pedig megjött Dario és Luca, úgyhogy most már lehet intézni végre az internetet, plusz jön a tulaj beszedni a lakbért. És két órán belül kezdődik is az első órám (hogy aztán holnap egy se legyen...)!

És itt egy újabb biciklis videó, amiből kiderül, hogy már itt is megjelentek a perui zenészek. Pandemic!