trentatré

Komolyan kezd idegesítő lenni ez az internet dolog. Igaz, hogy nem várunk rá hónapok óta, de azért vicces, hogy még csak nem is telefonált a szerelő, hogy mikor jönne. Ebből következik, hogy leghamarabb csak jövő héten fog jönni, amikor már kerek két hete fogunk rá várni. Az a baj, hogy nem vagyok róla meggyőződve, hogy biztosan a Fastweb ilyen lassú, mert amikor Dario és Luca beszélnek a dologról, mindegyik csak azt mondja, hogy a másik valamit szarul csinált, meg a másiknak kéne intézkedni. Telefonálni meg nem telefonálnak, mert az sokba kerül mobilról. Tegnap viszont írtak az otthoni egyetemről, hogy október 8-án átutalták az ösztöndíjat, így körülbelül tíz napon belül meg is fog érkezni. És ha már egyetemről van szó: az órák többnyire érdekesek, bár azt nem igazán értem, hogy miért vannak két órásnak meghirdetve - nyilván szünettel -, ha mindig szünet nélkül tartják, és inkább egy, mint másfél óra után abba is hagyják, mert ők tudják, hogy „ami sok, az sok”. Ennél már csak az a jobb, amikor a Linguistica generale-t tartó tanár az óra végén kérdésekre vár. Áll és várja, hogy kérdezzenek, és láthatóan csalódott, amikor nem igazán akarnak a diákok kérdezni. Mindenki érti, miért akarja, hogy kérdések legyenek, ő is elmondta. De ha egyszer senki sincs hozzászokva, hogy kérdezzen? Meg ha esetleg valami butaságot kérdez, akkor kilencven diák előtt érzi úgy, hogy leégett, és többet meg sem szólal. No mindegy. Azért jók az órák!

A korábbiakat még reggel írtam, és most szeretném visszavonni az utolsó megjegyzést. Legalábbis ami a Linguistica generale-t illeti. Eddig három órán voltam, és ezek mindegyikének első tíz perce azzal ment el, hogy elmondta a tanár, hogy mit kér majd számon. Meg hogy az órára nem járóktól mit kérdez majd (ugyanazt majdnem). Ezen kívül állandóan technikust kell hívnia, hogy bekapcsolják neki a mikrofont…